𓅡 Mány meséje
A mányi gólyák ajándéka
Egy mese a mi falunkról, az összefogásról és arról a szeretetről, amely Mányt igazán különlegessé teszi. Segíts, hogy minél messzebbre jusson: szavazz rá, és mutassuk meg együtt, milyen erős közösség a miénk.
Heim Zsuzsi illusztrációi a mese színvilágát idézik: vízfestékes zöldek, égkék fények, meleg arany és élénk vörös részletek.
Egy kis ízelítő a meséből
Messzi déli vidékeken készülődni kezdtek a mányi gólyák. Nem volt egyszerű a hosszú út, mivel Manyival és Matyival kis kosárkában egy pici manó utazott, aki távoli vidékekre vágyott. Tavasszal már nagyon várták a gólyákat, és megdobbant a mányiak szíve, amikor meglátták a visszatérő gólyapárt kis kosárral a csőrükben.
A gólyafészek a manó számára túl magasan volt, és ott nem érezte jól magát, ezért elindult otthont keresni. Elvetődött egy kis tisztásra Mány határában, ahol a fárasztó gyaloglás után megpihenvén egy lapulevélen hintázott. Egyszer csak különös dolog történt vele: elkezdett káprázni a szeme, s olyan fényesség támadt körülötte, hogy be kellett hunynia mindkét szemét.
Amikor kinyitotta, egy gyönyörű manólány állt előtte.
– Szervusz, Berekmanó! Örülök, hogy eljöttél erre a csodálatos helyre! – a manónak tátva maradt a szája a csodálkozástól.
– Te honnan tudod, ki vagyok, és miért szólítottál ezen a néven?
– Azért, mert tudom, hogy hamarosan ez lesz a neved, és láttalak már sokfelé ezen a nyáron.
– Ki vagy, és honnan jöttél?
